Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

„Emberi joga van egy szervezetnek és egy mozgalomnak is"

2018.05.25


6f4fae_e15adf0d4ca64c47a0ce4e1e9c6b4b48-mv2.jpgA II. világháború után a hungarista emigráció volt az, ami életben tartotta a hungarizmust, mint ideológiát, őrizte annak jelképeit és alapvetéseit. Azonban Szálasi Ferenc halála után nem volt olyan összetartó erő, olyan fegyelem a mozgalmon belől, mint előtte. Ebből következik, hogy így már maga az emigrációs csoportok is megosztottak voltak sok kérdés tekintetében. A kilencvenes évektől az új liberális rendszer már nem tekintette olyan szinten feladatnak a szélsőjobboldal elpusztítását hazánkban, mint előtte a kommunista rendszer, így megindulhatott hazánkban is a hungarista újraszerveződés és a jobboldali politikai élet. Sajnos az azóta eltelt majdnem negyed évszázadot áttekintve viszont nem találunk egységes nemzeti oldalt, sőt, nem találunk olyan politikai formációt sem – egy kivételtől eltekintve – ami megalakulásától kezdve következetesen a hungarista mozgalom megszervezését, a hungarista ideológia művelését és alapjainak a védelmét végezné.


A nemzeti oldal egységének mítosza mindig is végigkísérte Európa országainak belpolitikáját, és ha csak a mai hazai helyzetet tekintjük, akkor látható, hogy valódi egységről nem lehet beszélni, még ha úgy is tűnhet pár nagyobb politikai formációnak köszönhetően (Fidesz, Jobbik), hogy van egy nemzeti minimum, amihez mindenki tartja magát. Azonban polkorrekt, vagy akár a radikális nemzeti tábor csoportjai között folyamatos széthúzás (ilyen jelenség az „ügynöközés”, mint a másiknak a magyar érdekek iránti elkötelezettségének a megkérdőjelezése), melynek hátterében a politikai tőke megszerzése és kihasználása, valamint az egyes politikusok és más vezető személyek megélhetésének biztosítása van. Ha megnézzük a még ettől is jobbra álló tábort – ami társadalmi szempontból elenyészőnek is mondható, de igen gazdag a felhozatal a szervezetek, gondolkodók számát illetően – akkor ugyanezt a jelenséget láthatjuk ott is. Természetesen e körben az ellentétek mögött nem igazán politikai vagy gazdasági érdek húzódik a háttérben (hiszen a kevésbé szalonképesebb kevésbé reklámozható, de azért vannak, akik hasznot húznak még ebben a szűk körben is), hanem ideológiai alapvetések – vagy azok hiánya.


Egységes világnézet nélkül nem lehet egységet teremteni, bármilyen és bármennyi közös kapcsolódási pont legyen az egyes formációk között. A kölcsönös elvfeladásból származó konszenzusok pedig nem vezetnek sehová – ezek az elmúlt évtizedek tapasztalatai. Nekünk meggyőződésünk, hogy egységes világnézet Magyarországon csak a hungarizmus lehet, amit pedig nem szabad feladni mások kedvében járása miatt, még ha így el is utasít minket a nemzeti oldal a továbbiakban. De utasítson is el, így egyszerűbb, ha ők veszik észre, hogy a koncepciótlanságuk és liberalizáltságuk okán más úton haladnak, mint ahogy a hungarista mozgalomnak kéne. Azonban egy erős, történelmi hagyományokkal rendelkező mozgalom megkerülhetetlen a szélsőjobboldalon, így időről-időre vannak, akik a hungarizmust megpróbálják beolvasztani a saját elképzeléseikbe, vagy azt megreformálni. Helyesen veszik észre, hogy a hungarizmus nem egyenlő a nemzeti oldallal, annál több, így a nemzeti oldallal konfrontációba kerülő csoportok vagy személyek gyakran a hungarista (vagy nemzetiszocialista) jelzőt magukra aggatva, vagy saját koncepciójukba így vagy úgy beleerőltetve próbálnak világnézeti dolgokra hivatkozva politikai tevékenységet kifejteni.


Konkrétan látható a rendszerváltás óta eltelt időszakban, hogy a hagyományos hungarista jelképeket vagy azoknak az átdolgozását megjelenítő, vagy akár Szálasi terminológiáját használó szervezeteknél megjelenik ez a tendencia. Az ideológia részbeni, felszínesen történő importálása azonban a hungarista mozgalom szempontjából csak negatív lehet, mivel azt a látszatot kelti a legtöbb emberben, mintha a hungarista mozgalom megosztott lenne. Inkább nevezhető pozitívnak, ha valaki nem nevezi magát hungaristának, jelképeinket nem használja fel, azonban tisztában van az ideológia lényegével és azt tiszteletben is tartja.

3351-magyarorszag.jpg


Aki tisztában van az elmúlt évtizedek történéseivel és a mai helyzettel a magyar szélsőjobboldalon, az láthatja a fentebb említett tendenciákat. Hogy melyek voltak azok a jelenségek, melyek félre próbálták vinni, hátráltatni tudatosan vagy tudatlanul a hungarista kibontakozást, megújulást, arra több válaszunk is akad. Egyrészt a Győrkös István vezette MNA, mint a hungarista mozgalom hivatalos jogutóda határozta meg magát (mely önmeghatározás vitatott), és így nagy hatással volt a mozgalomra, egészen az MNA szakadásáig. Győrkös István egy jól szervezett és fegyelmezett, egységes szervezetet hozott létre az évek során, azonban beleesett abba a hibába, hogy saját elképzeléseit és időközben kialakuló saját világképét próbálta definiálni a hungarizmus kifejezés alatt. Győrkös elképzelései öncélúak lettek, és bizony szembe mentek a hungarizmus alapvetéseivel, mégis körömszakadtáig ragaszkodott sajátságos „hungarista” világképéhez, amivel a nála tisztábban látó MNA tagságának nagyrésze szerencsére nem tudott azonosulni, és megtörtént az MNA két részre szakadása. A Győrkös István vezette vonal már nem is tartja magát hungaristának, míg a „szakadároknál” pozitív változásokat vehetünk észre.

01000.jpg

(MNA)


Ugyancsak az MNA-val összefüggésben beszélhetünk a skinhead szubkultúra jelenlétéről. Az MNA történetének első nagyobb válsága a skinheadekkel történő szakadás volt. Hogy ennek hátterében pontosan mi állt, felesleges most elemezni. Mindenestre a tisztán politikai mozgalmak és az említett szubkultúra között mindig volt ellentét, melynek alapja az eltérő szervezési koncepciók. A skinhead szubkultúra jobboldali politikai színezete miatt sokan a jelenkori hungaristák és a bőrfejűek közé egyenlőségjelet tesznek. Ez a skinheadek számára pozitív, hiszen megerősítést kap bennük az, miszerint ők nemzetiszocialisták, hungaristák. Sajnos a skinhead azonban a szórakozás-központúságon és az ellenséggyűlölet kiélésén kívül, a tapasztalatok alapján nem igen nyújt többet. Több bőrfejű szervezet is van, melyek már egymásban is konkurenciát látnak, leginkább a koncertszervezések miatt (jó példa erre a Blood&Honour Hungary). E mellett a skinheadeknek sosem volt egységes világnézetük, soraikban megannyi proletár jellem megfordul, a White Power, és egyéb lózungokon kívül nem igen értenek egyet már alapvető dolgokban sem. Megannyi pogány, ateista, anarchista személy van köreikben, ami miatt nem vehető komolyan ez a jelenség, azonban a média időről-időre előhúz pár embert közülük, ha hungaristákat akarnak lejáratni. Még ha nem is divatos ezt észrevenni, vagy esetleg szóvá tenni az „NS” körökben, akkor is így van, és beszélni kell róla, mert markánsan rányomta a skinhead a bélyegét a közvélemény előtt a szélsőjobboldalra Európában. Vannak pozitív tendenciák ugyan, de ezek csak elenyészőek.


Az MNA és a skinhead szubkultúra mellett az utóbbi tíz évben ismét egy újabb jelenséget figyelhetünk meg: a Jobbik erősödésén felbuzduló, de annál magukat radikálisabbnak nevező szervezetek megalakulását. Ide sorolhatóak az olyan reakciós, kimondottan ideológiai alap nélküli csoportok, mint a gárdák, Betyársereg, vagy Magyar Hajnal. Ezek közül azonban inkább az utóbbi próbálta leginkább a hungarista jelképeket és kifejezéseket (pl. a három alap: nemzeti, szocialista és keresztény) magukévá tenni, persze szintén csak felszínesen – és kevés sikerrel.


Ezen felül ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy igen sokan – egyes személyek csupán, de közülük megannyian – vannak olyanok, akik saját szájízük szerint gondolkodnak a hungarizmusról. Egyes részeit kihagyják, esetleg mással helyettesítik. Sokaknak csupán egy nosztalgia, és nem látják be, hogy ezt az eszmét adaptálni kell a mai kornak megfelelően, míg sokan túlzottan is meg akarják reformálni vagy saját ideológiájukba emelni („nemzeti radikalizmus” vagy „nemzeti forradalmi eszmeiség”, stb). Bizony, az objektivitás végett azt is ki kell mondani végre, hogy a hagyományőrzés és a túlzott múltba fordulás sem visz előre, mert bár szép és tiszta dolog, de a dolog végeredményét illetően éppenannyira eredménytelen, mint a többi káros tendencia (lásd: A XXI. századi hungarizmus alapjai I. és II. rész.)


A fentebb említett tendenciák mögött egy olyan jelenség van, amit hívhatunk akár liberalizmusnak is. Amikor van egy komplex eszmeiség, de azt tiszteletlenségből, vagy önfejűségből szándékosan félreértelmezzük, vagy meg akarjuk változtatni. Hasonló ez ahhoz, amikor az emberek „a maguk módján vallásosak” – ismerjük ezt jól. Azonban aki tisztában van a dolgokkal, az tudja, hogy szükséges egységes tanítói hivatal a hitkérdések megértéséhez – és pont ezért szükséges egy mozgalom is, hogy ne tévútra tévedjenek az emberek ilyen dolgok esetében. Aki hungarista, az legyen tényleg hungarista, és kényelemből ne a saját elképzelései alapján aggassa magára ezt a jelzőt.

tudostj_1.jpg

(Tudós- Takács János)


„Ha valaki azt mondja, hogy emberi joga van azt gondolni, amit akar, mondhat ilyet. De emberi joga van egy szervezetnek és egy mozgalomnak is emberi joga, hogy megtartsa az önazonosságát és a köznek a java mindig nagyobb jó, mint az egyénnek a java. Ha valaki a saját gondolkodásának a szabadságára hivatkozik, akkor búcsúzzon el tőlünk, de belülről nem bomlasszon, ne hamisítsa meg a világnézetet.” - Tudós-Takács János


Vass Zsigmond - Kitartás.net

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.